1.0Vonzások és taszításokhttps://bonbonita.cafeblog.huBonitahttps://bonbonita.cafeblog.hu/author/bonita/<h2><strong>Sokfelé jártam már a világban, bár közel sem láttam annyit, mint amennyit szeretnék. Remélem, lesz még módom az életben, hogy eljussak olyan helyekre is, amelyeket csak útikönyvekből vagy filmekből ismerek. </strong></h2> <h2><strong>Leginkább csavarogni szeretek, jobban izgat egy idegen világ mindennapi élete, az emberek gondolkodása, mint a történelem, igaz sokszor csak ennek ismeretében érthetjük meg az adott kultúra mibenlétét. Az a fajta vagyok, aki a szervezett úton meglóg a csoporttól és felfedező útra indul a maga szakállára. Barangolni Madrid vagy Isztambul turistáktól mentes utcácskáin, esetleg beülni egy görög, falusi kiskocsmába és szóba elegyedni a helyiekkel sokkal izgalmasabb élmény, mint a Prado, az Hagia Sophia, vagy éppen az Akropolisz, bár nem szeretném egyikük értékét sem kicsinyíteni. Azt pedig elképzelni sem tudom, hogy amíg az agyam nyitott és befogadóképes, amíg a lábam bírja és igényli a gyaloglást, addig arról szóljon egy nyaralás, hogy heverek a tengerparti homokban és feketére égetem magam a nappal.</strong></h2> <h2><strong>Gyakran előfordult már, hogy valahányszor hazaérkeztem egy déli országból, az ismerőseim fitymáló megjegyzéseket tettek a bőrszínemre utalva, nem mintha különösebben érdekelt volna, csak utalok egy általános gondolkodásmódra. Nekem mást jelent az utazási élmény. A helyi piacot, a jellegzetes ízeket, illatokat, a kis műhelyeket, az emberek habitusát, szokásait. Érdekesebb egy barlangba rejtett, egyszerű imahely, mint egy fényes bazilika, szebb és emberközelibb a hagyományosan berendezett parasztház a flancos kastélyoknál, s mindegyikben érezni az embert és az életet, nemcsak misztikum és múlt.</strong></h2> <a href="https://bonbonita.cafeblog.hu/files/2012/10/ház2.jpg"><img class="aligncenter size-medium wp-image-115" src="https://bonbonita.cafeblog.hu/files/2012/10/ház2-227x300.jpg" alt="" width="227" height="300" /></a> <h2><strong>Emberszagú dolgokra vágyom. Ez talán abból is fakad, hogy szeretem a jelent megélni olyan intenzíven, ahogy csak lehet. Megélni minden pillanatot….. életfilozófiám is…. gyűjteni magamba újabbnál újabb élményeket, mélyen beszívni, mint a virágillatot, s elraktározni minél többet: ez az én gazdagságom.</strong></h2> <h2><strong> </strong></h2> <h2><strong>Utazni, menni, megismerni, tapasztalni – számomra összetartozó fogalmak. Ám nem vágyom bárhova, hiszen vannak a világnak olyan szegletei is, melyek számomra félelmetesek vagy taszítóak, esetleg elérhetetlenek fizikailag vagy anyagilag. Végtelenül tisztelem azokat az embereket, akikben a kíváncsiság, a tudásvágy s a kalandvágy elegye leküzd félelmet, fenntartásokat, és nekivágnak az ismeretlennek vagy az ijesztő ismertnek. Néha kívánom, bárcsak én is ilyen lennék, de azt hiszem, ehhez erősebb jellem és rugalmasabb gondolkodás kéne.</strong></h2> <h2><strong> </strong></h2> <h2><strong>Talán majd egy másik életemben, ha létezik.</strong></h2>rich