<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Vonzások és taszítások</provider_name><provider_url>https://bonbonita.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Bonita</author_name><author_url>https://bonbonita.cafeblog.hu/author/bonita/</author_url><title>Ősz</title><html>&lt;h2&gt;&lt;strong&gt;&lt;a href=&quot;https://bonbonita.cafeblog.hu/files/2012/10/ősz.jpg&quot;&gt;&lt;img class=&quot;alignleft size-thumbnail wp-image-126&quot; src=&quot;https://bonbonita.cafeblog.hu/files/2012/10/ősz-150x150.jpg&quot; alt=&quot;&quot; width=&quot;150&quot; height=&quot;150&quot; /&gt;&lt;/a&gt;Szeretem ezt az évszakot. Persze nem a novemberi ködöt, szelet, zúzmarát, sokkal inkább az októberi szelíd napsütést, az aranyló színeket, a békét, nyugalmat árasztó langy meleget. Az ősz valahogy lassulásra, pihenésre késztet. Nem tudom, mi váltja ki belőlem ezt az érzést, de ez idő tájt gyakrabban gondolkodom, mélázok el, többször állok meg a dolgaim közepette, hogy szemlélődjek vagy elmélkedjek a körülöttem lévő világon.&lt;/strong&gt;&lt;/h2&gt;
&lt;h2&gt;&lt;strong&gt;Szeretek leülni a természetben és figyelni a neszeket, fényeket, változásokat. Sokszor hatalmas sétákat, túrákat teszek, órákig észre sem veszem, milyen nagy távolságra jutottam, annyira belefeledkezem a természet látványába, illataiba.&lt;/strong&gt;&lt;/h2&gt;
&lt;h2&gt;&lt;strong&gt;Volt már részem ijedtségben, meglepetésben is emiatt, egyszer úgy elbarangoltam, hogy már sötétedni kezdett, s hirtelen egy csapat vaddisznó csörtetett át előttem az úton. Félelmetes, ugyanakkor lenyűgöző volt.&lt;/strong&gt;&lt;/h2&gt;
&lt;h2&gt;&lt;strong&gt;&lt;a href=&quot;https://bonbonita.cafeblog.hu/files/2008/11/tündér6.jpg&quot;&gt;&lt;img class=&quot;alignleft size-thumbnail wp-image-234&quot; src=&quot;https://bonbonita.cafeblog.hu/files/2008/11/tündér6-150x150.jpg&quot; alt=&quot;&quot; width=&quot;150&quot; height=&quot;150&quot; /&gt;&lt;/a&gt;Az ősz engem leginkább színeivel varázsol el. Talán a személyiségem része, hogy ennyire vonzódom ezekhez az árnyalatokhoz, hiszen a ruhatáram nagy része is a barnák, bordók, okkerek és zöldek különböző árnyalataiban pompázik. Ösztönös dolog ez, olyan érzés, mintha magához húzna, melegen átölelne a természet, valahányszor viselek egy-egy ruhadarabot. Kényelem érzete járja át minden porcikám.&lt;/strong&gt;&lt;/h2&gt;
&lt;h2&gt;&lt;strong&gt;Különös, de ha most körülnézek, rá kell jönnöm, hogy az otthonom is ilyen. Okker színű kárpit, bordó szőnyeg barna és homokszínű mintákkal, bordó-terrakotta függöny és sötét mézszínű szekrények, mintha őszi erdőben járnék, különösen, amikor a déli fekvésű szobába napközben beragyog a nap. Még a képek, képkeretek is ezt a színvilágot tükrözik. Érdekes, hogy ez most, ebben a pillanatban tudatosult bennem.&lt;/strong&gt;&lt;/h2&gt;
&lt;h2&gt;&lt;strong&gt;Ebben az évben elkényeztetett minket az ősz. Sokáig időzött velünk a meleg, napsütéses időjárás, nem kellett még fáznunk, vacognunk a metsző széltől, hideg, szúrós esőtől. Számomra ez feltöltődés volt, akkor is, ha a sok munka elfárasztott, kiszívta az erőmet. Tartalékoltam sok szépséget, békét, amit ez az ősz árasztott magából.&lt;/strong&gt;&lt;/h2&gt;
&lt;a href=&quot;https://bonbonita.cafeblog.hu/files/2012/10/lány.jpg&quot;&gt;&lt;img class=&quot;aligncenter size-medium wp-image-119&quot; src=&quot;https://bonbonita.cafeblog.hu/files/2012/10/lány-300x257.jpg&quot; alt=&quot;&quot; width=&quot;300&quot; height=&quot;257&quot; /&gt;&lt;/a&gt;
&lt;h2&gt;&lt;strong&gt; &lt;/strong&gt;&lt;/h2&gt;
&lt;h2 align=&quot;center&quot;&gt;&lt;strong&gt; &lt;/strong&gt;&lt;/h2&gt;
&lt;h2&gt;&lt;strong&gt; &lt;/strong&gt;&lt;/h2&gt;
&lt;h2 align=&quot;center&quot;&gt;&lt;strong&gt;Nem félek a téltől.&lt;/strong&gt;&lt;/h2&gt;</html><type>rich</type></oembed>