1.0Vonzások és taszításokhttps://bonbonita.cafeblog.huBonitahttps://bonbonita.cafeblog.hu/author/bonita/<h2><strong><span style="color: #000080">Szeretem a reggeleket.</span> Különösen az olyanokat, mint ez a mai. A napsütés átdereng a párán és utat tör az ablaküvegen keresztül, körbefutja a szobát, megpihen a falakon, békés, meleg fényt árasztva. Kávé és karácsonyillatú ez a reggel. Semmi dolgom, csak élvezni a béke pillanatait.</strong></h2> <h2><strong>A reggelekben az a szép, hogy még gondjaink közepette is jobbnak látjuk a világot. Az agyunk tisztább, a gondolataink rendezettebbek. Reggel valahogy megoldódni látszanak a problémák.</strong></h2> <h2><strong>Még a morcos reggeleknek is megvan a maguk varázsa. A sötét, ködös, hideg, nyűgös reggeleké, amikor húz az ágy, fáradtan bújsz a takaró mélyére azzal a görcsös tudattal, hogy indulni kell, kócosan és gyűrötten legyintesz a tükörbe és még a kávéd is keserűbb a szokottnál, ugye ismerős? De aztán kiviláglik az ég és te nekivágsz a napnak, simulnak a reggeli ráncok, s talán még egy halvány mosoly is megjelenik a szád szegletében. Élsz, dolgozol, létezel. A tiéd volt egy újabb reggel, bármilyen is.</strong></h2> <h2><strong>A reggel kezdet és remény. Néha csak illúzió, vágy, hogy jobb napra ébredtünk, de van, hogy valósággá válik. Hiszed vagy nem, rajtad múlik.</strong></h2> <h2><strong> <a href="https://bonbonita.cafeblog.hu/files/2008/12/napsütés1.jpg"><img class="aligncenter size-medium wp-image-199" src="https://bonbonita.cafeblog.hu/files/2008/12/napsütés1-224x300.jpg" alt="" width="224" height="300" /></a></strong></h2> <h2><strong>Sokszor kívánom, bár megmaradna szép reggelek illékony varázsa. A tavaszi reggelek friss virág- és napillata, a nyári reggelek madárcsicsergős ébresztője, az őszi reggelek avarszagú párája, s a hideg, hókaparó hangú, téli hajnalok sötétje, ahogy az ablak alatt munkába sietőknek megroppan a lépte a hóban. <span style="color: #000080">Szeretem a reggeleket.</span></strong></h2>rich