1.0Vonzások és taszításokhttps://bonbonita.cafeblog.huBonitahttps://bonbonita.cafeblog.hu/author/bonita/<h2><strong>Magam sem értem sokszor, mi alapján vonzunk be embereket az életünkbe. Gyakran van úgy, hogy valamely élethelyzetünkben megjelenik valaki, aki adott pillanatban fontossá válik számunkra, s része lesz a mindennapjainknak. Aztán ahogy jött, úgy el is tűnik, legtöbbször örökre, néha csak egy időre, akárhogy is, űrt hagy maga után. </strong></h2> <h2><strong>Mindig csalódás, ha elveszítjük azt, akit barátnak hittünk. Értetlenül állunk, még akkor is, ha tudjuk az okát, de a legfájdalmasabb, ha magyarázat nélkül maradunk, s őrlődünk, hol hibáztunk vagy keressük a mentséget a másik számára, vélt lehetőségek alapján.</strong></h2> <h2><strong>Mindannyiunknak voltak barátai középiskolából, egyetemről, akikről azt hittük, örökké tartó kapcsolatok lesznek. Aztán az élet mégis csak elsodort egymástól. Jó esetben maradtak az ünnepekre írt képeslapok és az osztálytalálkozók.</strong></h2> <h2><strong>Azt hiszem, legtöbbször az a baj, hogy nem fektetünk elegendő energiát kapcsolataink ápolására. Valamiért azt hisszük, hogy a dolgok maguktól is működnek, várjuk, hogy a másik majd lép, ahelyett, hogy felvennénk a telefont és tárcsáznánk vagy megírnánk és elküldenénk azt a levelet.</strong></h2> <h2><strong>Persze az is előfordul, hogy próbálkozásaink kudarcba fulladnak, s nem tehetünk mást, mint tiszteletben tartani, a másik ember elzárkózását. Mindig nehéz elviselni a visszautasítást.</strong></h2> <h2><strong><a href="https://bonbonita.cafeblog.hu/files/2012/10/szív6.jpg"><img class="aligncenter size-full wp-image-158" src="https://bonbonita.cafeblog.hu/files/2012/10/szív6.jpg" alt="" width="199" height="190" /></a></strong></h2> <h2><strong>Nem tudom, helyes-e végleg lemondani a számunkra fontos emberekről. Érdemes-e remélni, hogy valaha még az életünk részei lesznek, s nem csak kedves vendégek voltak, akik besétáltak az ajtónkon, jól érezték magukat és távoztak. Felmelegíthetők-e ezek a kapcsolatok, s nem túl sérülékenyek-e hosszú idő elteltével. Vajon visszatérhetnek-e ugyanazzal a felhőtlen bizalommal telítve, mint egykor. Nem tudom, csak kérdezek.</strong></h2>rich