A város, ahol élek, szülőhelyem is egyben. Bár erős a kötődésem hozzá, sose gondoltam, hogy ne tudnék bárhol másutt is letelepedni. Többször is adódott életemben, hogy hosszabb, rövidebb időre másik városba költöztem, de valami okból végül mégiscsak ott kötöttem ki, ahonnan indultam. Amíg tartott a felfedezés, az újdonság varázsa, dúlt bennem a lelkesedés, ami aztán ugyanúgy megszokássá, a mindennapokhoz való alkalmazkodássá vált.
Gyakran előfordul, hogy a fővárosba utazom. Fiatalabb koromban imádtam a nyüzsgő lüktetést, ahogy rám zúdult az a rengeteg látnivaló, kavalkád, élveztem, hogy él a város, és vele együtt dobbant a szívem. Ma már fáraszt a zaj, a tömeg, a rossz levegő, azt hiszem, végérvényesen kisvárosivá váltam.
Ám az én városom is sokat változott az elmúlt másfél évtizedben. Szerintem leginkább az emberek változtak, a világ nagy válságai ide is elértek, nemcsak gazdaságilag, hanem lélekben és gondolkodásban is. A rohanás, a fásultság, nemtörődömség beleivódott az emberek zsigereibe, elpusztítva a kisváros egyik legfőbb értékét, a közösségi szellemet. Nyomokban azért még fellelhető egy-egy mozgalom, mondjuk egy szobor megmentéséért vagy egy otromba építmény lebontásáért, ezek többnyire célhoz is vezetnek, de ha mész az utcán, egyre kevesebb olyan ember jön veled szemben, aki rád mosolyog, köszön, leginkább üres tekintetekkel találkozhatunk. Ez engem elszomorít. Néhány éve még a nyugalom és derű jelképe volt a belváros, sétáló párokkal, galambokat kergető kisgyerekekkel, jókedvűen beszélgető kismamákkal, nyugdíjasokkal. Ma azt látom, hogy hiába a felújított, barátságos városkép, ha nem tölti meg fény, belefakul a szürkeségbe.
Vannak azért maradandó dolgok, és ezek nem mások, mint az apró, ízléses üzletek, melyekbe már kisgyerekként is jártam, sokszor a nagyszüleimmel. Megvan ezeknek a boltocskáknak a maguk varázsa. Nyilván nem vetekedhetnek a nagyáruházak áruválasztékával, de itt az eladók kedvesek, figyelmesek, listára vesznek, ha nem kapod meg, amit keresel, sőt, ha törzsvásárló vagy, kapsz kedvezményt is. Nekem még hitelem is van az egyik kis élelmiszerboltban, ahová gyakran betérek, amikor sokáig dolgozom és nincs kedvem elbóklászni valamelyik szupermarketbe.
Gyermekkorom óta kedvencem egy kicsiny könyvesbolt, pont a belváros szívében. Évtizedek óta ugyanott áll, jöhet bármilyen gazdasági válság, kőkeményen állja a sarat. Mindig naprakész, és a tulajtól bármit kérhetsz, rögvest a polcra nyúl és a kezedbe nyomja, és nincs olyan könyv, amit meg ne szerezne, ha megígéri. Ő az a könyvárus, aki nemcsak a borítóját, de a tartalmát is ismeri a könyveknek, szívesen beszélget veled, ajándékötletet ad, és sokszor kitalálja, melyik olvasmány is illene az adott pillanatban hozzád. Néha bekukkantok nagyáruházakba is, de egyik sem vetekszik ennek a kis üzletnek a bájával és értékeivel.
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a belvárosban élek. Amellett, hogy kényelmes, nap, mint nap hosszú sétákat teszek a gyönyörű, macskaköves, utcákon, csodálva a szépen helyreállított szecessziós és klasszicista épületeket, az igényes, szép szobrokat, ivókutakat.
Kisvárosi élet
2009 január 23. | Szerző: Bonita
A város, ahol élek, szülőhelyem is egyben. Bár erős a kötődésem hozzá, sose gondoltam, hogy ne tudnék bárhol másutt is letelepedni. Többször is adódott életemben, hogy hosszabb, rövidebb időre másik városba költöztem, de valami okból végül mégiscsak ott kötöttem ki, ahonnan indultam. Amíg tartott a felfedezés, az újdonság varázsa, dúlt bennem a lelkesedés, ami aztán ugyanúgy megszokássá, a mindennapokhoz való alkalmazkodássá vált.
Gyakran előfordul, hogy a fővárosba utazom. Fiatalabb koromban imádtam a nyüzsgő lüktetést, ahogy rám zúdult az a rengeteg látnivaló, kavalkád, élveztem, hogy él a város, és vele együtt dobbant a szívem. Ma már fáraszt a zaj, a tömeg, a rossz levegő, azt hiszem, végérvényesen kisvárosivá váltam.
Ám az én városom is sokat változott az elmúlt másfél évtizedben. Szerintem leginkább az emberek változtak, a világ nagy válságai ide is elértek, nemcsak gazdaságilag, hanem lélekben és gondolkodásban is. A rohanás, a fásultság, nemtörődömség beleivódott az emberek zsigereibe, elpusztítva a kisváros egyik legfőbb értékét, a közösségi szellemet. Nyomokban azért még fellelhető egy-egy mozgalom, mondjuk egy szobor megmentéséért vagy egy otromba építmény lebontásáért, ezek többnyire célhoz is vezetnek, de ha mész az utcán, egyre kevesebb olyan ember jön veled szemben, aki rád mosolyog, köszön, leginkább üres tekintetekkel találkozhatunk. Ez engem elszomorít. Néhány éve még a nyugalom és derű jelképe volt a belváros, sétáló párokkal, galambokat kergető kisgyerekekkel, jókedvűen beszélgető kismamákkal, nyugdíjasokkal. Ma azt látom, hogy hiába a felújított, barátságos városkép, ha nem tölti meg fény, belefakul a szürkeségbe.
Vannak azért maradandó dolgok, és ezek nem mások, mint az apró, ízléses üzletek, melyekbe már kisgyerekként is jártam, sokszor a nagyszüleimmel. Megvan ezeknek a boltocskáknak a maguk varázsa. Nyilván nem vetekedhetnek a nagyáruházak áruválasztékával, de itt az eladók kedvesek, figyelmesek, listára vesznek, ha nem kapod meg, amit keresel, sőt, ha törzsvásárló vagy, kapsz kedvezményt is. Nekem még hitelem is van az egyik kis élelmiszerboltban, ahová gyakran betérek, amikor sokáig dolgozom és nincs kedvem elbóklászni valamelyik szupermarketbe.
Gyermekkorom óta kedvencem egy kicsiny könyvesbolt, pont a belváros szívében. Évtizedek óta ugyanott áll, jöhet bármilyen gazdasági válság, kőkeményen állja a sarat. Mindig naprakész, és a tulajtól bármit kérhetsz, rögvest a polcra nyúl és a kezedbe nyomja, és nincs olyan könyv, amit meg ne szerezne, ha megígéri. Ő az a könyvárus, aki nemcsak a borítóját, de a tartalmát is ismeri a könyveknek, szívesen beszélget veled, ajándékötletet ad, és sokszor kitalálja, melyik olvasmány is illene az adott pillanatban hozzád.
Néha bekukkantok nagyáruházakba is, de egyik sem vetekszik ennek a kis üzletnek a bájával és értékeivel.
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a belvárosban élek. Amellett, hogy kényelmes, nap, mint nap hosszú sétákat teszek a gyönyörű, macskaköves, utcákon, csodálva a szépen helyreállított szecessziós és klasszicista épületeket, az igényes, szép szobrokat, ivókutakat.
Szeretem a városom.
Oldal ajánlása emailben
X