Reggel arcomba kúszott a nap, melegen simogatott, átölelt, s olyan forróságot éreztem, hogy le kellett rúgnom magamról a takarót. Hosszúra nyúltam az ágyon, mint egy lustálkodó macska, és élveztem az ablakon átszűrődő fényt. Később, amikor a nyitott ablaknál szürcsölgettem a nélkülözhetetlen napindító kávét, hirtelen megcsapott egy semmivel össze nem téveszthető illat, ami vegyült a a térről beszüremkedő zsongással; madarak, gyerekek, kutyák zsibongtak, és a szél hordta felém a frissülő természet aromáját, zajait. Megtöltötte a lelkem szépséggel, energiával.
Eszembe ötlött egy március, úgy tizenkét évvel ezelőtt, mikor a tavasz még nem csak a megújulás, de a remény ígéretét is hordozta számomra. Annak a márciusnak minden pillanata beleivódott a zsigereimbe, könyörtelenül és kitörölhetetlenül. Valahányszor beköszönt, beleborzongok a rám törő emlékektől, újraélem a vágyakozás perceit, az együttlét örömeit.
Emlék és valóság. Folyton itt harcolnak egymással, kavarognak bennem, néha félre is vezetnek. Mert időnként feltámad múlt, az érzelmek újjászületnek, s tombolni szeretnének, de vannak gátak, amik megállítják, és ez a jelen, a való világ. Kár azon töprengeni, mi lehetne vagy lehetett volna. Azt a tavaszt, azt a márciust nem veszi el tőlem senki. S hogy mit hoz számomra ez a március? Ma egy szép vasárnapot hozott. 🙂
Március
2012 március 4. | Szerző: Bonita
Reggel arcomba kúszott a nap, melegen simogatott, átölelt, s olyan forróságot éreztem, hogy le kellett rúgnom magamról a takarót. Hosszúra nyúltam az ágyon, mint egy lustálkodó macska, és élveztem az ablakon átszűrődő fényt. Később, amikor a nyitott ablaknál szürcsölgettem a nélkülözhetetlen napindító kávét, hirtelen megcsapott egy semmivel össze nem téveszthető illat, ami vegyült a a térről beszüremkedő zsongással; madarak, gyerekek, kutyák zsibongtak, és a szél hordta felém a frissülő természet aromáját, zajait. Megtöltötte a lelkem szépséggel, energiával.
Eszembe ötlött egy március, úgy tizenkét évvel ezelőtt, mikor a tavasz még nem csak a megújulás, de a remény ígéretét is hordozta számomra. Annak a márciusnak minden pillanata beleivódott a zsigereimbe, könyörtelenül és kitörölhetetlenül. Valahányszor beköszönt, beleborzongok a rám törő emlékektől, újraélem a vágyakozás perceit, az együttlét örömeit.
Emlék és valóság. Folyton itt harcolnak egymással, kavarognak bennem, néha félre is vezetnek. Mert időnként feltámad múlt, az érzelmek újjászületnek, s tombolni szeretnének, de vannak gátak, amik megállítják, és ez a jelen, a való világ. Kár azon töprengeni, mi lehetne vagy lehetett volna. Azt a tavaszt, azt a márciust nem veszi el tőlem senki. S hogy mit hoz számomra ez a március? Ma egy szép vasárnapot hozott. 🙂
Oldal ajánlása emailben
X