Szerelem

2008 július 1. | Szerző: Bonita

A szerelem maga a csoda! Eggyé válni a másikkal testben és lélekben, megremegni egy pillantástól vagy érintéstől, belevésni a gondolataidba minden pillanatát az együttlétnek, érezni a zsigereidben egy másik ember folyamatos jelenlétét, ez egy földöntúli álom. 

 

A szerelem bár változékony, rapszodikus, mint az időjárás, mégis nélkülözhetetlen az életünkben, s ha elmúlik, megcsal vagy hiányzik, szinte tragédiának éljük meg, s nehezen dolgozzuk fel.

 

Gyakran hallom, hogy a szerelem nem más, mint kémia, én mégis többnek érzem. A szerelemben eleinte nem látunk át az érzékek és érzelmek vaksi szemüvegén, de aztán egy szép napon meglátjuk álmaink lovagjában az embert, hibáival és erényeivel egyetemben, s elkezdjük megtanulni az elfogadást és az alkalmazkodást. Azt hiszem, innentől válik a szerelem felsőbbrendűvé, mint egyszerű kémia, mert a tomboló vágyat felváltja az összetartozás érzése, amiben egyesül a testiség a szellemiséggel és a kapcsolat átszelídül egy közös jövőt építő szövetséggé.
Talán ez a folyamat okozza, hogy olyan nehezen fogadjuk el, ha csalódunk a magunk vagy kedvesünk érzéseiben, hiszen kilépni egy biztonságosnak hitt kapcsolatból alapjaiban ingatja meg életünket. Azt hisszük, magában a szerelemben csalódtunk, pedig csak annyi történt, hogy nem a megfelelő emberrel hozott össze a sors, vagy mi nem voltunk elég érettek hozzá.

 

Rátalálni valakire, aki a másik felünkké válik – fontos célja ez nőknek, férfiaknak egyaránt, sokszor központibb téma, mint állás, karrier. Ha nem sikerül, azt kudarcként és magányként definiáljuk, ha pedig igen, a boldogság mellett tele vagyunk félelemmel is, hogy bármikor elveszíthetjük. Mert bizony ez előfordulhat, az érzelmek kihűlnek, átalakulnak, a hétköznapi problémák elszürkítik a vágyakat, s ezt nem mindenki képes jól kezelni.
A mai világ arra épül, hogy egyedül gyorsabb és könnyebb, a legtöbb embernek nincs türelme végigjárni azt az utat, ami egy kapcsolat jobbulását hozhatná, inkább hátat fordít és lelép: újjal próbálkozni izgalmasabb, mint a régit megtartani és felújítani. Pedig sok érték hullik ilyenkor porba, s itt nem csak arra gondolok, hogy megbántódik egy ember, aki többet érdemelne, hanem olyan belül hordozott értékek is elvesznek, mint akarat, kitartás, odafigyelés, empátia és a szeretet képessége.

 

Nyilván vannak helyrehozhatatlan kapcsolatok. De azt nem szabad elfelejteni, hogy bármely emberi viszony, beleértve a szerelmet is, két emberen múlik, nincsenek rosszak és jók, hibásak és hibátlanok, csak emberek vannak, akik vagy képesek együtt egyfelé menni, vagy nem. Ezt összekötheti egy darabig a testi vágy, de ha nem párosul közös gondolkodással, közös célokkal, tisztelettel és szeretettel, nem fog működni hosszú távon. Az ellentétek ugyanis csak a fizikában vonzzák egymást.

 

Szeretni, szerelmeskedni jó, istenem, de még mennyire! Kívánom, hogy mindenkinek legyen része benne egy életen keresztül, az életét szépíti vele.