Türelem

2008 szeptember 6. | Szerző: Bonita |

A türelem, szerintem, az egyik olyan tulajdonság, amely teljesen a mai ember természete ellen való. Valahányszor gyakoroljuk ezt az erénynek titulált jellemvonást, szabályos lelki terrort alkalmazunk magunkon. Néha elgondolkodtat, vajon miért teremtettünk olyan világot magunk köré, amely a rohanásról, az egymáson való átgázolásról szól. Érdekes lenne utánanézni a történelemben, vajon melyik kor szüleménye a türelmetlenség. Lehet, hogy eredendően azok vagyunk? 

Azt hiszem, a türelem nem velünk született dolog. Egy életen át tanuljuk, gyakoroljuk, mert minden élethelyzetünk más fajta türelmet kíván. Alapból minden ember türelmetlennek születik, mindent akar és rögtön, zavarja a várakozás és ideges lesz a neki nem tetsző dolgoktól. Az egymással való érintkezés, együttélés mégis megköveteli tőlünk, hogy bizonyos helyzetekben türelmesek legyünk. Képzeljük csak el, ha egy szobában együtt van jó pár ember és mindenki egyszerre beszél, mert nincs türelmük végighallgatni a másikat. Vagy ha egy munkahelyen az egyik ember habitusánál fogva lassabban végzi a munkát a másiknál és azért hibázik, mert sürgetik. De mondhatunk példát a családból is, ha a gyermekünk reggel lassan készülődik, és türelmetlenségből inkább mi öltöztetjük fel, mikor fog önállóságot tanulni?
A türelmetlenség, úgy látom, gyakran szül agressziót. Elég egy reggeli csúcsforgalomban körülnézni. És az agresszió nem más, mint egy másik ember ellen irányuló támadás, bármi is az oka, számomra mindig ijesztő. Mindazonáltal azt gondolom, minden ember, aki aktív részese a világnak, legyen bármilyen jó lélek, átélte már az agresszivitás érzését. Mert a türelmetlenség kihozza belőlünk az ösztönt.

Gyakran leszóljuk, sőt elítéljük a türelmetlen embert, de vajon tényleg ennyire negatívan kell értelmeznünk a türelmetlenséget? Biztos, hogy csak a türelem visz előrébb minket? Ha Kolumbusz annak idején türelmes lett volna, sosem fedezi fel Amerikát. Newton ellenben türelmesen kivárta, amíg az alma a fejére pottyan. Kinek volt igaza? Mi tett több jót az emberiségnek : Teréz anya végtelen jósága és türelme, vagy a spanyol hódítók véres agressziója? Ismét jó és rossz harca, vonzás és taszítás.

 

Ha választhatok, én inkább türelempárti vagyok. De nem tudom függetleníteni magam a világ folyásától, hiszen benne élek, és a fennmaradásom érdekében valamilyen szinten alkalmazkodnom kell ahhoz a tempóhoz, amit diktál. De semmi pénzért sem teszem elvtelenül, elfogadva, hogy csak az egyik vagy a másik oldal létezik. Bármilyen nehéz feladat, muszáj összhangot teremteni fekete és fehér között, és az semmiképpen sem a szürke.