Álmok

2008 június 28. | Szerző: Bonita

„Nincsen rossz álom. Mert amikor álmodunk: azt jelenti, élünk.”

                                                                                 Krúdy

 

 

Álmodni jó, akkor is, ha rossz. Az álom megtisztít, felszabadít, segít túljutni a dilemmákon, olykor felráz, megizzaszt, vagy belezsongít egy kellemes tudatba. Mindig más, mert folyton életünk azon momentumára utal, amely éppen áthatja a mindennapjainkat, s ez akkor is így van, ha számunkra érthetetlen történéseket, találkozásokat jelenít meg.

 

Én hiszek abban, hogy az álmoknak jelentése van. Gyakran nagyon intenzíven élem meg az álmaimat, jókat s rosszakat ugyanúgy, szinte fizikai valóságában tapasztalom meg minden pillanatát, és ébren is hat rám, fel tudom idézni az eseményeket és érzéseket egyaránt.
Időnként, ha nagyon felkavar egy-egy álom, belelapozok az álmoskönyvbe, persze legtöbbször nem kapok válaszokat, hiszen nem vagyok álomfejtő, de a magyarázatok néhány utalása elgondolkodtat, s megpróbálom lefordítani a saját életemre vonatkozóan.
Nem kell félni az éjszakától, a rossz álmok mindig előremutatnak, azt jelzik, fontos tennivalónk van a világban, tán valamit helyre kell hozni, megoldani, valamivel szembe kell néznünk, s ha megtesszük, a csüggedést felváltja az öröm, megkönnyebbülés.

 

Persze nemcsak alvás közben… ébren is álmodunk. Hiszen vágyainkat álmokban fogalmazzuk meg, s ez természetes része életünknek. Az álmok motiválnak, hajtanak előre, hogy küzdjünk céljainkért, akarjunk boldogabbá, emberebbé válni.

Ha valamit megtanultam az életben, az nem más, minthogy merni kell álmodni s álmodozni, de tenni is kell álmaink megvalósulásáért. Sokszor hibáztattam már a körülményeket, ha egy vágyam nem teljesült, pedig csak nem volt elég bátorságom, önbizalmam meglépni a fontos lépéseket, amik előbbre vittek volna. Még ma is vagyok úgy, hogy túl sokat hezitálok egy-egy fontos döntés előtt, de igyekszem bátrabban élni az életem, s egyre többször hagyom, hogy az álmaim vezessenek, ne a korlátaim.

 

Álom és valóság, bár ellentétnek tűnnek, jó barátok. Néha összevesznek, néha pedig kéz a kézben járnak, de elválaszthatatlanok, s nekünk feladatunk, hogy összhangot teremtsünk közöttük.
Álmodni és álmodozni pedig nem más, mint taszítani a sivárságot, a beletörődést, földhözragadtságot, s vonzani a szépséget, a bátorságot, a küzdelmet egy jobb életért. Vonzás és taszítás, mint  minden e világon.