Ünnep

2008 december 26. | Szerző: Bonita |

Észrevétlenül és visszavonhatatlanul belevesztem a hétköznapokba. A szürkeség beleivódott a csontjaimba, zsigereimbe, bekúszott a bőröm alá, eltompította az érzékeimet. Minden porcikám gondoktól reszket, lassú, lomha és kedvetlen vagyok. Keresem magamban az ünnepet.

Napok óta csak szedegetem, gyűjtögetem az öröm apró kis szilánkocskáit, próbálom összerakni egésszé, de csak hullnak szanaszét, mint a szélfútta hópelyhek. Keresem önmagam valóját, a mosolyt, a nevetést, a felszabadult lélegzetet. 

Voltak az idei karácsonynak apró szépségei. Kapaszkodtam beléjük, mint fuldokló a szalmaszálba, igyekeztem fülön csípni a pillanat varázsát és szorítottam az öklömben, nehogy elillanjon. Szemernyi morzsáit sikerült megőriznem. Keresem a lelki békémet, a nyugalmat, a megváltást.

Leülni végre, élvezni a forró kávé vagy tea ízét és illatát, átadni magamat a meghitt csendnek, egy meleg hangulatú beszélgetésnek, egy régóta áhított könyvnek, rég nem hallott zenének, és érezni magam körül a szeretteimet testi és lelki valójukban egyaránt. Keresem a méz-, fahéj- és fenyőillatú karácsonyt, a várakozás és készülődés izgalmát, az ajándékozás örömét, a csillagszórók fényében megvillanó angyalszárnyakat, az éjféli mise harangszavát.

Keresem a gyermekkori álmaim.

 

Nincs bennem szomorúság, csak aggodalom. Félelem attól, hogy elveszítem az ünnepet. Hogy letaglóz a világ, kiöli belőlem képességet, hogy pár percre megállítsam az időt, kitegyem a lelkem az asztalra és nyitott szívvel fogadjam az ünnep pillanatát. Keresem magamban az erőt és jóságot, az adni tudás és elfogadás erényét.

 

Kívánom, hogy legyen mindenkinek néhány perce, amikor őszintén átadja magát az örömnek, amikor átöleli és megsimogatja, akit szeret, amikor meghallja és megérti, ha szólnak hozzá és tiszta lélekkel ünnepel.

 

 

Szeretetteljes, boldog karácsonyt!