Szeretem a reggeleket. Különösen az olyanokat, mint ez a mai. A napsütés átdereng a párán és utat tör az ablaküvegen keresztül, körbefutja a szobát, megpihen a falakon, békés, meleg fényt árasztva. Kávé és karácsonyillatú ez a reggel. Semmi dolgom, csak élvezni a béke pillanatait.
A reggelekben az a szép, hogy még gondjaink közepette is jobbnak látjuk a világot. Az agyunk tisztább, a gondolataink rendezettebbek. Reggel valahogy megoldódni látszanak a problémák.
Még a morcos reggeleknek is megvan a maguk varázsa. A sötét, ködös, hideg, nyűgös reggeleké, amikor húz az ágy, fáradtan bújsz a takaró mélyére azzal a görcsös tudattal, hogy indulni kell, kócosan és gyűrötten legyintesz a tükörbe és még a kávéd is keserűbb a szokottnál, ugye ismerős? De aztán kiviláglik az ég és te nekivágsz a napnak, simulnak a reggeli ráncok, s talán még egy halvány mosoly is megjelenik a szád szegletében. Élsz, dolgozol, létezel. A tiéd volt egy újabb reggel, bármilyen is.
A reggel kezdet és remény. Néha csak illúzió, vágy, hogy jobb napra ébredtünk, de van, hogy valósággá válik. Hiszed vagy nem, rajtad múlik.
Sokszor kívánom, bár megmaradna szép reggelek illékony varázsa. A tavaszi reggelek friss virág- és napillata, a nyári reggelek madárcsicsergős ébresztője, az őszi reggelek avarszagú párája, s a hideg, hókaparó hangú, téli hajnalok sötétje, ahogy az ablak alatt munkába sietőknek megroppan a lépte a hóban. Szeretem a reggeleket.
Reggel
2008 december 28. | Szerző: Bonita
Szeretem a reggeleket. Különösen az olyanokat, mint ez a mai. A napsütés átdereng a párán és utat tör az ablaküvegen keresztül, körbefutja a szobát, megpihen a falakon, békés, meleg fényt árasztva. Kávé és karácsonyillatú ez a reggel. Semmi dolgom, csak élvezni a béke pillanatait.
A reggelekben az a szép, hogy még gondjaink közepette is jobbnak látjuk a világot. Az agyunk tisztább, a gondolataink rendezettebbek. Reggel valahogy megoldódni látszanak a problémák.
Még a morcos reggeleknek is megvan a maguk varázsa. A sötét, ködös, hideg, nyűgös reggeleké, amikor húz az ágy, fáradtan bújsz a takaró mélyére azzal a görcsös tudattal, hogy indulni kell, kócosan és gyűrötten legyintesz a tükörbe és még a kávéd is keserűbb a szokottnál, ugye ismerős? De aztán kiviláglik az ég és te nekivágsz a napnak, simulnak a reggeli ráncok, s talán még egy halvány mosoly is megjelenik a szád szegletében. Élsz, dolgozol, létezel. A tiéd volt egy újabb reggel, bármilyen is.
A reggel kezdet és remény. Néha csak illúzió, vágy, hogy jobb napra ébredtünk, de van, hogy valósággá válik. Hiszed vagy nem, rajtad múlik.
Sokszor kívánom, bár megmaradna szép reggelek illékony varázsa. A tavaszi reggelek friss virág- és napillata, a nyári reggelek madárcsicsergős ébresztője, az őszi reggelek avarszagú párája, s a hideg, hókaparó hangú, téli hajnalok sötétje, ahogy az ablak alatt munkába sietőknek megroppan a lépte a hóban. Szeretem a reggeleket.
Oldal ajánlása emailben
X