Utazások

2008 június 29. | Szerző: Bonita |

Sokfelé jártam már a világban, bár közel sem láttam annyit, mint amennyit szeretnék. Remélem, lesz még módom az életben, hogy eljussak olyan helyekre is, amelyeket csak útikönyvekből vagy filmekből ismerek. 

Leginkább csavarogni szeretek, jobban izgat egy idegen világ mindennapi élete, az emberek gondolkodása, mint a történelem, igaz sokszor csak ennek ismeretében érthetjük meg az adott kultúra mibenlétét. Az a fajta vagyok, aki a szervezett úton meglóg a csoporttól és felfedező útra indul a maga szakállára. Barangolni Madrid vagy Isztambul turistáktól mentes utcácskáin, esetleg beülni egy görög, falusi kiskocsmába és szóba elegyedni a helyiekkel sokkal izgalmasabb élmény, mint a Prado, az Hagia Sophia, vagy éppen az Akropolisz, bár nem szeretném egyikük értékét sem kicsinyíteni. Azt pedig elképzelni sem tudom, hogy amíg az agyam nyitott és befogadóképes, amíg a lábam bírja és igényli a gyaloglást, addig arról szóljon egy nyaralás, hogy heverek a tengerparti homokban és feketére égetem magam a nappal.

Gyakran előfordult már, hogy valahányszor hazaérkeztem egy déli országból, az ismerőseim fitymáló megjegyzéseket tettek a bőrszínemre utalva, nem mintha különösebben érdekelt volna, csak utalok egy általános gondolkodásmódra. Nekem mást jelent az utazási élmény. A helyi piacot, a jellegzetes ízeket, illatokat, a kis műhelyeket, az emberek habitusát, szokásait. Érdekesebb egy barlangba rejtett, egyszerű imahely, mint egy fényes bazilika, szebb és emberközelibb a hagyományosan berendezett parasztház a flancos kastélyoknál, s mindegyikben érezni az embert és az életet, nemcsak misztikum és múlt.

Emberszagú dolgokra vágyom. Ez talán abból is fakad, hogy szeretem a jelent megélni olyan intenzíven, ahogy csak lehet. Megélni minden pillanatot….. életfilozófiám is…. gyűjteni magamba újabbnál újabb élményeket, mélyen beszívni, mint a virágillatot, s elraktározni minél többet: ez az én gazdagságom.

 

Utazni, menni, megismerni, tapasztalni – számomra összetartozó fogalmak. Ám nem vágyom bárhova, hiszen vannak a világnak olyan szegletei is, melyek számomra félelmetesek vagy taszítóak, esetleg elérhetetlenek fizikailag vagy anyagilag. Végtelenül tisztelem azokat az embereket, akikben a kíváncsiság, a tudásvágy s a kalandvágy elegye leküzd félelmet, fenntartásokat, és nekivágnak az ismeretlennek vagy az ijesztő ismertnek. Néha kívánom, bárcsak én is ilyen lennék, de azt hiszem, ehhez erősebb jellem és rugalmasabb gondolkodás kéne.

 

Talán majd egy másik életemben, ha létezik.