Barátság

2008 június 30. | Szerző: Bonita |

A barátság, szerintem, a családon kívül a legfontosabb emberi kapcsolat. Mélyebb, intenzívebb és őszintébb, mint a szerelmi viszony, mert nem befolyásolják érzékek és érdekek, megbízható és tartós, akár egy életen át kísér.

 

Barátnak lenni nagy felelősség, mert sokszor nagyobb befolyással bír, mint bármely más kapcsolat, vihet jó vagy rossz irányba egyaránt. Egy igaz barát segít abban, hogy jobb emberekké váljunk. A szüleinken kívül ő az egyetlen, aki örömben, bajban mindig ott van, aki simogat vagy felráz, megölel vagy rád pirít, mikor mit hoz az élet. Egy barát mellett nem kell tökéletesnek lenned, mert ő elfogad olyannak, amilyen vagy. Nincsenek játszmák, hazugságok, de van megbocsátás, szeretet és biztonság. Jó esetben nincsenek elvárások, mert természetes, hogy adott pillanatban a barát kéznél van, elérhető, számíthatunk rá. Akinek barátja van, kincse van. S barátnak lenni kiváltság.

 

Szépen hangzik, ugye? A barátság nem más, mint egy tökéletes emberi kapcsolat. De vajon létezik-e a valóságban ilyen? Elgondolkodott-e már bárki is azon, hogy amit barátságnak hisz, az-e valójában? Képes-e bárki annyi szeretetre, önfeláldozásra, empátiára, odafigyelésre, amennyit egy barátnak el kell bírnia? Azt hiszem, ritka az ilyen, de mégis létezik. A valóságban azonban legtöbbször csak töredékekkel találkozunk.

Attól is függ, kit tartunk barátnak, hogy az adott életkorunkban mit érzünk fontosnak. Gyermekkorban a közös játék, később a közös titkok, majd a bulizás és a szerelmi csalódások határozzák meg egy barátság mibenlétét. Mire érett felnőttekké válunk, a barátságról alkotott fogalmunk is változik, és már nem csak a közös tevékenységek, féltve őrzött titkok, sokkal inkább egyfajta spirituális összhang, érzelmi és értelmi közös nevező válik a barátság mozgatórugójává. Nagyon szerencsések azok az emberek, akik eljutnak idáig, igazi érték birtokosai.

 

A magam részéről nem hiszek a férfi-nő barátságban, mert egy ilyen kapcsolatban mindig bekövetkezik az a pillanat, amikor az egyik fél már többet akar. Persze előfordul, hogy viszonzásra talál, de ha mégsem, ez sok esetben nemcsak a barátság, de az egész kapcsolat végét jelentheti. A folyamat része, hogy a szerelmes fél egy darabig titkolja, majd egyre nyilvánvalóbb jeleket küld, s végül robban a bomba. Nyilván, ha nem tudsz a másik fél érzelmeiről, olyan vagy, mint máskor: kedves, megértő, figyelmes, vidám és őszinte. Gyanútlanul hozzáérsz, átöleled, erősíted benne a vágyat magad iránt. S egyszer csak mégis beléd fészkel a gyanú, mert meglátod, hogy másképp néz, másképp szól, másképp ér hozzád, ez számodra már kellemetlen, ijesztő, a lelked mélyén tudod, hogy meg fogod bántani, sőt elűzöd magad mellől, mert hiába ígéri, hogy minden a régi lesz, te már nem bízol – a barátság legfontosabb momentuma ment tönkre.

A barátság szép dolog, de ugyanolyan sérülékeny, mint minden más kapcsolat. Óvni kell tehát, dédelgetni, építgetni s vigyázni rá, mert az élet ajándéka, s akinek nem lehet benne része, bizony szegényebb a gazdagnál is.