Mindeközben nagyapám csendes beletörődéssel szemlélte, ahogy nagyanyám átveszi a családban az irányítást. Annak ellenére, hogy megszűntek a hatósági ellenőrzések, még mindig összerezzent, ha csöngettek vagy megszólalt valahol a sziréna. A jó kedélyű, sportos, fess férfiból egy megtört, zárkózott ember lett, aki egyre többször nyúlt a pohár után.
Munka után leginkább olvasni szeretett, vagy üldögélt a konyhában és cigarettázott, és valahányszor elugrott valamiért nagyanyámnak a boltba, mindig tett egy kitérőt a resti felé, ahol lehúzott néhány fröccsöt. Erre a szokására gyermekként is emlékszem, néha engem is magával vitt és fizetett egy málnaszörpöt vagy fagylaltot, nehogy beáruljam. Nemcsak azért, mert “lekenyerezett”, de puszta szolidaritásból és szeretetből sem mondtam igazat nagyanyámnak, bárhogy faggatott. Nagyanyám nagyon haragudott az italozásért.
Anyám és nagyapám szoros lelki kapcsolatban álltak, gyakran kötöttek szövetséget nagyanyám szigorával szemben, amit én mindig is megértettem. Nagyapám a piaristáknál tanult és rendkívül művelt, intelligens ember volt. Csodáltam a tudását, ahogy kívülről fújta a verseket, latin szövegeket, a történelmi és irodalmi ismeretei hihetetlenül sokoldalúak voltak. Lenyűgözött a végtelen türelme és intelligenciája, ahogy nagyanyám zsarnoki természetét és hisztijeit kezelte. Sose féltem tőle vagy haragudtam rá, ha ivott, részegen is kedves, barátságos volt, legfeljebb elaludt a fotelban. Alapvetően senkit sem zavart, és senkit sem érdekelt, mi megy végbe a lelkében. Egyedül anyám sírdogált néha miatta. Sajnálta és szerette.
Amikor apám eljegyezte anyámat, nagyapámban valami ismét összetört. Azt hiszem, mindig is ellenezte ezt a kapcsolatot. De nagyanyám harcot indított azért, hogy a család ismét magas társadalmi pozícióba kerüljön.
Örökség III.
2009 március 12. | Szerző: Bonita
Mindeközben nagyapám csendes beletörődéssel szemlélte, ahogy nagyanyám átveszi a családban az irányítást. Annak ellenére, hogy megszűntek a hatósági ellenőrzések, még mindig összerezzent, ha csöngettek vagy megszólalt valahol a sziréna. A jó kedélyű, sportos, fess férfiból egy megtört, zárkózott ember lett, aki egyre többször nyúlt a pohár után.
Munka után leginkább olvasni szeretett, vagy üldögélt a konyhában és cigarettázott, és valahányszor elugrott valamiért nagyanyámnak a boltba, mindig tett egy kitérőt a resti felé, ahol lehúzott néhány fröccsöt. Erre a szokására gyermekként is emlékszem, néha engem is magával vitt és fizetett egy málnaszörpöt vagy fagylaltot, nehogy beáruljam. Nemcsak azért, mert “lekenyerezett”, de puszta szolidaritásból és szeretetből sem mondtam igazat nagyanyámnak, bárhogy faggatott. Nagyanyám nagyon haragudott az italozásért.
Anyám és nagyapám szoros lelki kapcsolatban álltak, gyakran kötöttek szövetséget nagyanyám szigorával szemben, amit én mindig is megértettem.
Nagyapám a piaristáknál tanult és rendkívül művelt, intelligens ember volt. Csodáltam a tudását, ahogy kívülről fújta a verseket, latin szövegeket, a történelmi és irodalmi ismeretei hihetetlenül sokoldalúak voltak. Lenyűgözött a végtelen türelme és intelligenciája, ahogy nagyanyám zsarnoki természetét és hisztijeit kezelte. Sose féltem tőle vagy haragudtam rá, ha ivott, részegen is kedves, barátságos volt, legfeljebb elaludt a fotelban. Alapvetően senkit sem zavart, és senkit sem érdekelt, mi megy végbe a lelkében. Egyedül anyám sírdogált néha miatta. Sajnálta és szerette.
Amikor apám eljegyezte anyámat, nagyapámban valami ismét összetört. Azt hiszem, mindig is ellenezte ezt a kapcsolatot. De nagyanyám harcot indított azért, hogy a család ismét magas társadalmi pozícióba kerüljön.
Folyt. köv.
Oldal ajánlása emailben
X